Vizsgáltuk a gébek mezo-élőhelyhasználatát (Gobiidae család fajait) a Duna középső vidékén, Magyarországon, tavasszal és nyáron 2004-ben, mind nappal, mind éjjel, összesen 43 db, 500 méter hosszú partszakaszon, öt különböző helyszínen. Az elektromos halászat során végzett fogási egység alapú mintavételezés jelentősen magasabb relatív denzitást mutatott éjjel, mint nappal.

A gébek minden olyan rendelkezésre álló élőhelyet elfoglaltak, amelyekkel a mintavételezés során találkoztak. Az éjszakai minták alapján végzett élőhely-sűrűség kapcsolatok azt mutatták, hogy a két leggyakoribb faj, a feketeszájú géb (Neogobius melanostomus) és a kessler géb (Neogobius kessleri) a legnagyobb relatív denzitással a kavicsos partszakaszokon és mesterséges rip-rap (köves) élőhelyeken fordultak elő; ezek a fajok viszonylag alacsony denzitással voltak jelen homokos területeken.

A folyami géb (Neogobius fluviatilis) többet fordult elő természetes partvonallal rendelkező helyeken, mint a rip-rap élőhelyeken, és egyenletesebb eloszlással voltak a homokos és kavicsos partok között. A tarkagéb (Proterorhinus marmoratus) nagy plaszticitást mutatott a meso-élőhelyek használatában.

Összességében a ponto-kaszpi gébek viszonylag egyenletesen fordultak elő a Duna magyar szakaszán, elfoglalva az összes vizsgált elérhető élőhelyet. Az élőhely-sűrűség kapcsolatok arra utalnak, hogy van plaszticitás a meso-élőhelyek használatában, de részleges szegregáció van a fajok között. További tanulmányokra van szükség több térbeli skálán annak felmérésére, hogy a mikro- és meso-élőhelyhasználat hogyan változik a változó populácódenzitásokkal.