Az egyén mozgásának és élőhelyhasználatának mérése nagyban függ a tanulmány térbeli és időbeli skálájától, a legtöbb tanulmány pedig egyszer naponta vagy ritkábban méri az eloszlást. Annak érdekében azonban, hogy teljes mértékben megértsük az egyedek közötti bel- és különfajta találkozások arányait, szükség lehet finomabb térbeli és időbeli skálájú megfigyelésekre. Passzív integrált transzpondertagokat és antennarendszereket használtunk három patakban élő apróhal, a déli piroshasú dácsi (Chrosomus erythrogaster), a középső kavicsásgörény (Campostoma anomalum) és a pataktarajos (Semotilus atromaculatus) élőhelyhasználatának és mozgékonyságának folyamatos monitorozására az intermitáló patak medencéiben. A legtöbb hal a fogás és visszatelepítés helyén maradt, vagy visszatért a medencébe a kivándorlás után. Annak ellenére, hogy túlnyomórészt a szabadulási medencében maradtak, az eloszlás jelentősen különbözött négy mikrohabitat között hat, 4 órás időszak alatt mindhárom faj esetében. A mozgékonyság, az antennák között megtett összes távolság, jelentősen eltért a fajok között. Az egyedi mozgékonyság (m naponta) jelentősen nőtt a hosszúság szerint a kavicsásgörény és a pataktarajos esetében, de nem a dácsinál. Néhány egyed akár 110 m-t is megmozdult naponta a medencében, ami jelentős mozgást mutat finom skálán. Végül semmilyen bizonyítékot nem találtunk arra, hogy az etetési tevékenység megváltozott volna a különböző élőhelyhasználat miatt 24 órás időszak alatt. Eredményeink jelentős változatosságra utalnak az élőhelyhasználat és a mozgás tekintetében a fajok között egy 24 órás időszak alatt. Ez azt sugallja, hogy az ökológusok szélesíthetik a folyamatok értelmezését, amelyek befolyásolják a közösségi szerkezetet (például az erőforrások szétosztása, a ragadozók elkerülése) a fajok eloszlásának mérésével különböző térbeli és időbeli skálákon át.