Az európai kis patakokba behurcolt naphal (Lepomis gibbosus) élőhelyhasználatáról alig készült tanulmány, annak ellenére, hogy a faj potenciális kapcsolatban lehet a természetes faunával, amelynek védelmi és horgászati jelentősége van, például a pataki ingola (Lampetra planeri), a botos kölönte (Cottus gobio) vagy a sebes pisztráng (Salmo trutta). A naphal testmérete, relatív testállapota/kondíciója, élőhelyhasználata és faj-faj egyesületekkel való kapcsolatait vizsgáltuk két dél-angliai kis patakban 2001. augusztusában. A naphal testállapota/kondíciója csökkent a naphal egyedsűrűségével/denzitássával; az utóbbi a % agyagos és % part menti fűk arányával korrelált a 63 mm-nél rövidebb testhosszúságú halaknál, a 83–92 mm FL hosszúságú halaknál pedig a % part menti bokrok arányával, valamint a vízmélységgel a 92 mm FL hosszúságú halaknál. A naphal legtöbb méretosztálya gyakrabban fordult elő, mint vártuk volna, a szinttel, ahol a hasonló fajokkal és a 300 mm FL-nél nagyobb sebes pisztrángokkal találkoztak; az utóbbi sűrűsége nem korrelált semmilyen élőhelyi változóval. Valójában a pisztrángok sűrűsége és az élőhelyi változók közötti korrelációkat főleg a kisebb méretosztályokban figyeltük meg. Más fajok élőhelyi társulásai megfeleltek a ismert rheophil (áramlás-kedvelő) szinteknek; a szubsztrátum, a meder lejtése, a meder szélessége és a part menti fák is fontosak voltak az élőhelyi változók között. A naphal terjedése és megtelepedése az éghajlatváltozás körülményei között, amelyeknek ökológiai és kezelési következményei lehetnek, szintén tárgyalták.