Az élőhely összetétele és összekapcsoltsága egy folyón belül változik az áramlások változásával, de az áramlás változásának hatása a halak élőhelyhasználatára nem teljesen ismert. Meso- és mikrohabitat-felméréseket alkalmaztak a törpeharcsa (Cottus gobio Linnaeus) élőhelyhasználatának vizsgálatára az Upper Severn egyik kis mellékfolyójában, Angliában. Meso-habitat-térképezési felméréseket végeztek különböző nyári áramlások (0,016–0,216 m3/s) során, és közvetlen vízalatti megfigyelésekkel (sznorkelezéssel) párosították a halak helyét. Öt meso-habitat típus – gleccsel, futással, zubogóval, csúszóval és medencékkel – volt jelen a területen az összes felmért áramlásnál, és „hátsóvizek” voltak három áramlásnál. A terület makromorfológiája hat zubogó-medence sorból állt, amelyeket 27 meso-habitatra osztottak, a legnagyobb változatossággal (23 meso-habitat) az átmeneti áramlásoknál (Q43) és csak 15 meso-habitatnál Q95-nél. Annak ellenére, hogy alacsony volt a halak száma (N = 78), a törpeharcsák erős kapcsolatot mutattak (51% a halak) a gleccsel – viszonylag mély élőhelyekkel, amelyeknek magas a sebességnövekedési rátája az áramlással. Azonban a halak 54%-a két nagy, tartós meso-habitatban volt megfigyelhető, egy gleccsel (34%) és egy medencével (20%), mindkettő egy gyorsabban folyó meso-habitat alatt található. Az élőhelyhasználati görbék a mikro-habitat adatokon alapulva azt mutatták, hogy a törpeharcsák kedvelik az alacsony sebességeket (<0,30 m/s), a 0,30 m-nél kisebb mélységeket és a zúzalék substrátumot. Ez a tanulmány érzékelteti a különböző méretű és tartós meso-habitatok jelentőségét a halökológia, az áramlás és a fizikai élőhely változékonysága közötti összekapcsolásban, és arra utal, hogy a meso-habitatok mérete, tartóssága és elrendezése befolyásolhatja a halak eloszlását.