1. Az endemikus édesvízi halak a Föld egyik legveszélyeztetettebb faja a folyók egyre növekvő degradációja miatt. Ezeket az fenyegetéseket tekintve a folyók helyreállítási projektek száma jelentősen megnőtt. Azonban ezeket ritkán tervezik meg a fajok életciklusának figyelembevételével, ami gyakran téves gyakorlatokhoz vezet, amelyek veszélyeztetik a sikerüket.

2. Ez a tanulmány három endemikus pontyfaj (ibériai busa, Luciobarbus bocagei; ibériai pikkelytelen mennyi, Pseudochondrostoma polylepis; és calandino, Squalius alburnoides) szezonális és méretfüggő mikrohabitat-használatát értékelte egy módosított pont-elektrohalászati eljárással egy mediterrán folyóban. Ezt követően többváltozós megközelítést alkalmaztak a szerkezeti erőforrás-használat és az elérhetőségi adatok elemzésére.

3. Mindhárom faj nem véletlenszerűen használta a mikrohabitatokat. A busa  tavasszal gyorsabb áramlású pozíciókra (25 cm/s felett) és durvább aljzatra (>150 mm-es részecskeméretre) váltott, míg ősszel menedékes pozíciókat (50–100% belvízfedettséget) választottak. A calandino ősszel több fedett területet választott (>60% fedettség), és ebből az évszakból nyárra váltottak sekélyebb pozíciókra (40 cm felett) (<35 cm-re).

4. A mikrohabitat-használatban jelentős méretfüggő különbségek voltak megfigyelhetőek mindhárom faj esetében, a kisebb egyedek általában sekélyebb mikrohabitatokat foglaltak el átlagosan. A fajok méretosztályai közötti jelentős erőforrás-használati átfedés ősszel nyárra nőtt, főleg a fiatal és kis felnőtt busa és calandino között.

5. A jelen tanulmány segített kifejleszteni ajánlásokat a folyó helyreállítási gyakorlatok számára, amelyeknek szélesebb alkalmazása lehet, különösen más mediterrán típusú folyók esetében. A fedettség kritikusnak bizonyult minden faj esetében, különösen a calandino esetében, amelyet egy menedékorientált euritopikus fajnak lehetne besorolni. Ezért a helyreállítási forgatókönyveknek figyelembe kell venniük a fedett élőhelyek fenntartását ezekre a fajokra kedvezőtlen áramlási feltételek mellett. A kőrakó ívók, akik nagyon érzékenyek voltak az áramlási sebességre és az aljzatra, különösen hasznot húzhatnak a kavicságyak és mesterséges zúgók létrehozásából, hogy növeljék a mélységet és az áramlás változatosságát