Az ontogenetikus táplálkozási mintázatokat és a trofikus csoportok szerkezetét egy 15 fajból álló, mérsékelt égövi tó halállományánál vizsgáltuk széles méretintervallumokban (akár hét nagyságrendű testtömegben), ami gyakorlatilag az összes élettartamot lefedte a legtöbb faj esetében. Egy kétlépcsős célzott csoportosítási technika, amelyet más többváltozós statisztikai eszközökkel egészítettünk ki, azt mutatta, hogy a mérettel összefüggő táplálék-változások világosan fontos szerepet játszanak a Balaton tóban élő halak trofikus szerveződésének kialakításában. A 15 hal fajból 13 jelentős mérettel összefüggő táplálkozási változást mutatott be két-től négy ontogenetikus táplálkozási szakaszon keresztül. Az összességében 11 trofikus csoportot választottunk ki. A csoporttagság méretfüggő volt azokban a 11 hal fajban, amelyek két-től négy trofikus csoportban vettek részt életük során. A legösszetettebb trofikus ontogenetika a küsz (Rutilus rutilus) és a compó (Aspius aspius) esetében volt megfigyelhető, négy csoporttagsággal. Ez a tanulmány azt mutatta, hogy a halak táplálkozási státusza nagyon érzékeny lehet a méretre, és ezért egy univerzális osztályozás alkalmazása a halakat általános trofikus csoportokba sorolja, mint például „planktivor”, „bentivor”, „piscivor” vagy „herbivor”, nagyon óvatosan kell eljárni még a környezeti monitoring és a halászati menedzsment alkalmazásaiban is, hacsak nem támaszkodik az élettartam-táplálékanalízisek releváns eredményeire.