A dél-angliai két mészköves alapkőzetű patakban vizsgálták a halfajok élőhelyhasználati mintázatait annak érdekében, hogy meghatározzák a fajok preferenciáit a fő élőhelyi gradiensek tekintetében. Bár a két vizsgált helyszín eltért néhány fizikai élőhelyjellemzőben, mint például a meder szélessége, a víz hőmérséklete és a medren belüli borítottság (instream cover), főként erosziós és depozíciós élőhelyek közötti folytonossággal azonosíthatók. A patakfelmérések során tizenkét halfajt gyűjtöttek be 1993 júliusában. Az élőhelyet hat halfaj-társulásra osztották fel, amelyek három élőhelyi csoportba sorolhatók: depozíciós (Barbatula barbatula, Gasterosteus aculeatus és Anguilla anguilla), riffle (Leuciscus leuciscus, Thymallus thymallus és Salmo salar) és generalista (Salmo trutta, Phoxinus phoxinus, Gobio gobio, Cottus gobio, Lampetra planeri és Pleuronectes flesus). Az alacsony és közepes sűrűségű egyedállományok azonos halfaj-társulásokat gyűjtöttek ugyanazon az élőhelydarabon belül, de magasabb sűrűségeknél nyilvánvaló tendencia volt az egymást kizáró élőhelytársulásokra. Különösen nagy pisztrángok jelenlétében erős interakció mutatkozott, amelyek hajlamosak voltak kizárni más fajokat a területükről. Az a feltételezés merült fel, hogy a Mill Stream és a Bere Stream halfaunája az élőhelyek felosztásával minimalizálta a lehetséges versenyt.