A fajok és élőhelyeik kapcsolata fontos szempontja a halak életútjának, különösen a korai ontogenezisben. Az európai durva halak mikroélőhely-használatának/igényeinek hiánya ellenére, különösen a folyami rendszerek 0-csoportú halai esetében, empirikus modell készült a Nagy Ouse folyó vízgyűjtőjéből (Egyesült Királyság). Az 1990 őszi 7 hét során 2800 rétegzett, véletlenszerű pontminta és 15 környezeti változó adatait gyűjtötték be 130 mintavételi helyen (patakok, folyók, oldalcsatornák, hátsó vizek) a 0 éves (YOY) (0+) kishalakról. A 24 faj 0+ halból csak 10-et fogtak el >= 3% -os nem null mintában. Az asszociációs elemzés és a kanonikus korrespondencia elemzése a minták-fajok szerinti (967 x 10) és a minták-változók szerinti (967 x 15) adatmátrixokon azt mutatta, hogy a sekély, keskeny, áramló vízű, köves-kavicsos meder mikrohabitatok, a gázlók (riffles) és a gyors folyású részek (runs) kicsinyei által kedvelték az aljzatra-ívók, aljzat/növényre-ívók és fészek-őrző halak utódai. Mérsékelten mélyebb és szélesebb, kanyargós csatornák, lassú-mérsékelt vízsebességekkel és közepes méretű aljzatokkal is kedveztek az aljzatra-ívók utódainak. Az 0+ halak csoportjai/együttesei a mélyebb, szélesebb, iszapolt, trapéz alakú csatornákban, lassú-állóvízi áramlással, azaz csatornázott és szabályozott helyeken a mindenütt jelen lévő/ubikvista (növény/aljzat) ívók által lettek dominálva.