A halak alapvető jellemzője, hogy az egyedek mérete az ontogenézis során több nagyságrenddel növekszik (Werner, 1988). Ez a méretnövekedés általában azt jelenti, hogy az egyed táplálkozási forrásait megváltoztatja fejlődése során. A táplálkozási források megváltoztatása számos különböző irányt vehet fel, beleértve a karnivorizmust és az herbivorizmust/detritivorizmust (Gerking, 1994). Általában megfigyelhető, hogy az elfogyasztott zsákmány mérete növekszik a fogyasztó méretének növekedésével párhuzamosan, ami potenciálisan magában foglalhatja az elmozdulást a zooplanktivorizmusról, a bentivorizmusra, és végül a piscivorizmusra (Persson, 1988; Osenberg et al., 1994; Olson et al., 1995). Ezek a táplálkozási forrásokban bekövetkező változások pedig általában összefüggnek az élőhelyváltozásokkal, amelyek során a vegetációs területek, például a tavak növényzetes területei, egyaránt szolgálhatnak táplálékforrásként és menedékként a ragadozók elől (Heck és Crowder, 1991; Mittelbach és Osenberg, 1993; Persson, 1993; Olson et al., 1995; Persson és Eklöv, 1995).